Húsvét, 2010.

2010.04.02-án, Húsvét ünnepe előtt 2 nappal, 4hetes koromban elvettek a mamámtól, hogy az életemmel áldozzanak a legnagyobb hatalom, a Pénz előtt. Még szopnom kellett volna és melegben kellett volna növekednem, szeretetben, békességben, ahogy egy kisnyuszihoz méltó, ehelyett egy kartonbozban dideregtem a szélben és a szemerkélő esőben. Kis és nagy kezek vettek el a testvérek nyújtotta menedékből, aztán vagy visszaraktak, vagy zacskóban landoltam. A dobozban nagyszemű táp volt elém szórva, nem az én pici ajkaimhoz való. Hazavittek valakik, akiknek két lábuk volt, a nagyobbak lábbal kotortak odébb, ha útban voltam, a kisebbek agyonnyomorgattak szeretet-címszó alatt. Hallottam olyanokról, akik túlélték az ünnepet, aztán az utcán, kukában, fazékban végezték. Nekem csak néhány nyomorúságos nap adatott. Tollba mondta: a húsvéti nyuszi
5naposan még a kotlós alatt, a fészek melegében kellett volna cseperednem, de legalábbis infralámpa alatt. Ehelyett nejlonnal letakart kartondoboz várt Húsvét szent ünnepe előtt. A nyomorgató kis kezeknek köszönhetően még a húsvét hétfőt sem értem meg. Tollba mondta: a kiscsibe és a kiskacsa.
A budafoki piacon razziázva jutottak el a fülemhez és a szívemhez ezek a segélykérések. Sajnos, csak nekem. A rendőrség kijött ugyan, de miután az árusoknak volt engedélyük, a kellemetlenkedésen kívül érdemben nem történt semmi. Állatkínzást nem állapítottak meg, holott az élő állat korának, habitusának, és élettani sajátosságainak nem megfelelő állattartás legjobb tudomásom szerint az.
(1995. évi törvény 3§ Alapfogalmak)
Összegzés: négyhetes nyulak, ötnapos csibék kartondobozban az aszfalton a szélben, a szemerkélő esőben, csekély anyagi haszon reményében, bürokráciával körbebástyázva, senkinek nem szúrnak szemet.
Budapest, 2010. Húsvét
(Remélhetőleg, mint ártatlan áldozatokhoz illő, harmadnapra ők is feltámadnak és hírét viszik az igazaknak...)