A kutya fehérje-, zsír- és szénhidrátszükséglete

*
*
*
BEVEZETÉS
-
-
Az ember társa és több ezer éven át hűséges kísérője a kutya. Az évszázadok során az emberrel együtt élve és hozzá alkalmazkodva megbízható segítőtárssá, öröm és szórakozás kiapadhatatlan forrásává vált.
Nehéz lenne eldönteni, hogy a kutya kedvenc állat-e, vagy éppen játékban, sportban, biztonságunk őrzésében, vadászatban, de akár a bűnüldözésben nélkülözhetetlen igazi társállat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezeknek az állatoknak a fizikailag vagy szellemileg károsodott emberek
életében betöltött szerepét sem. A vakvezetőkutya "személye" jól ismert; újabban a halláskárosodottak részére is képeznek ki vezetőkutyát.
Külön említést érdemel a gyerek és a kutya kapcsolata. Manapság a pszichológusok és a pedagógusok közül egyre többen kifejezetten javasolják,hogy a szülők szerezzenek kutyát gyermekeiknek. Az állat rendszeretetre,
kötelességérzetre "tanítja” a gyermeket. Nevelése, kiképzése következetességet, megfontoltságot, önfegyelmet igényel. Elősegíti a társas kapcsolatok
kialakulását, a környezetbe és a közösségbe való beilleszkedést.
Napjainkban számottevően megnőtt a társként tartott kutyák száma. A háziasítás során ezeknek az állatoknak a takarmányozása is egyre természetszerűtlenebbé vált, mert nem a környezetükben felkutatott és megtalált táplálékon élnek, hanem rendszerint az emberével azonos vagy hasonló tápláló és hatóanyag-tartalmú élelemmel kénytelenek beérni. Ennek számos állategészségügyi következményeivel találkozhatunk. Ezért is szükséges megismerni azokat az alapvető takarmányozásélettani-sajátosságokat, valamint
takarmányszükségleti adatokat, amelynek birtokában megvalósítható lesz a kutyának is (a gazdasági állatokhoz hasonlóan) a tudományos alapokon nyugvó takarmányozása.
-
-
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
.
.
.
A KUTYA EMÉSZTÉS-ÉLETTANI SAJÁTOSSÁGAI ÉS TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI
.
.
A ragadozó, húsevő állatok, így a kutya is, egyszerre viszonylag nagy mennyiségű táplálék elfogyasztására képesek. Ez feltehetően a rendszertelen periodikus táplálkozás, az újabb zsákmány elejtésének bizonytalan, esetleg hosszú ideje és a többi jelenlévő ragadozó állattal való "versenyevés" miatt alakult ki. A háziasított kutya gyomra is - a táplálékhoz alkalomszerűen hozzájutó őseihez hasonlóan - igen nagy, tágulékony (telt állapotban eléri az
alsó hasfalat). Beleinek hossza azonban testtömegéhez, illetve a növényevő állatok beléhez képest rövid. Emiatt a kutya nagy energiatartalmú (16-20 MJ/kg), koncentrált táplálékot igényel (CATCOTT, 1971).
Számára a túlzottan sok ballasztanyagot (elsősorban emészthetetlen növényi rostokat) tartalmazó táplálék adása előnytelen, sőt emésztési problémákat okozhat.
A kutya emésztése, valamint takarmányhasznosítása több tekintetben eltér a haszonállatokétól (KEMÉNY, 1974; KOLB, 1962). A kutya emésztőcsövén a táplálék viszonylag gyorsan, 24-36 órán belül áthalad. Emiatt már enyhe emésztési problémák esetén is romlik a táplálóanyagok felszívódása
és hasznosulása. Az eledel összeállítása során ezért nemcsak a takarmányalapanyagok kémiai összetételét kell figyelembe venni, hanem azok emészthetőségét is (HEGEDŰS, 1995).
A takarmányt puhító és sikamlóssá tevő váladékokat és az emésztő enzimeket a nyálmirigyek, a gyomor- bélnyálkahártya, a hasnyálmirigy, a máj és a béltartalom mikroorganizmusai termelik. A nyál összetétele a takarmány
minőségétől függ. Nyers hús etetésekor mukózus, húsliszt etetésekor - elsősorban a parotis által termelt - híg nyál termelődik (BOKORI, 1993). A kutya nyála emésztőenzimet nem tartalmaz.
A gyomornedvet a fundus- és pylorusmirigyek termelik. Itt a fő enzim a pepszin, amely a fehérjebontásban játszik jelentős szerepet. A pepszin inaktív formában, pepszinogénként választódik ki. A gyomornedv szárazanyagának
0,5%-át kitevő gyomorsósav a gyomortartalom kémhatását befolyásolja. A pepszinogén sósav jelenlétében alakul át pepszinné; a sósav emellett biztosítja az optimális enzimműködéshez megfelelő környezetet (pH-t) is. A kutya napi gyomornedvtermelése a fajtától és a takarmány minőségétől függően testtömegkilogrammonként 20-50 ml (BOKORI, 1993).
A pancreasnedv tiszta vízhez hasonló folyadék, a benne lévő nátriumhidrokarbonát hozzájárul a savanyú kémhatású gyomortartalom semlegesítéséhez.
A hasnyál fehérjebontó enzimei a tripszin, kimotripszin, elasztáz és a karboxipeptidáz. A zsírbontó lipáz aktivitása kutyában különösen kifejezett. Túl sok zsír etetése esetén azonban az emésztés során felszabaduló zsírsavak egy
része a pancreasnedv nagy nátrium-hidrokarbonátjával szappant képez (HEGEDŰS, 1995). A szénhidrátbontó enzimek közül kutyában az alfa-amiláz a legjelentősebb.
A bélnyálkahártya által termelt enzimek az aminopeptidáz, diszacharáz, a maltáz és a laktáz. A laktáz újszülött húsevőkben körülbelül 3 hétig termelődik, felnőtt korban viszont csak nyomokban fordul elő. Ugyanakkor maltáz és
szacharáz fiatal kölykökben nem termelődik. A szacharáz-aktivitás idős kutyákban - más fajokhoz viszonyítva - gyenge (BOKORI, 1993).
A vastagbélben élő baktériumok bizonyos mértékig képesek a fehérje- és rostmaradványok egy részének bontására, az általuk termelt enzimek közül a celluláz és a pektináz enzimnek van a legnagyobb jelentősége. Ezeket a kutyák
nem képesek saját maguk előállítani (BURGER-BLAZA,1988). A
vékonybélben le nem bontott szénhidrátokat a húsevőkben is ezek az enzimek bontják szerves savakra és gázokra, illetve a lebontatlan fehérjék és a vékonybélben termelt nyálka lebontásában is részt vesznek.
A duodenumban epe is adódik a chymushoz. A kutya epéjében az
epesavak mellett taurokolsav is előfordul. Az epe a zsírok emulgeálásában tölt be nagyon fontos szerepet. A folyamatos epesavtermelést a takarmány(elsősorban a zsír- és fehérjefelvétel), valamint hormonális hatások stimulálják
(BOKORI, 1993).
A kutya, mint húsevő állat a mindenevő állatokhoz (például sertéshez) hasonlítva több fehérjét és zsírt igényel, de szénhidrátokra is szüksége van. A vadon élő húsevő állatok sem csak az elejtett állat húsát (izmait) fogyasztják el,
hanem táplálkozásukat a belső szervekkel (máj, vese, belek) kezdik, majd a csontokat is elkoptatják. Ily módon az állat szervezete jelentős mennyiségű szénhidráthoz, ásványi elemekhez és vitaminokhoz is jut.
A takarmányfelvétel módja is szinte teljesen azonos a farkasok és a kutyák esetében, akár szilárd, akár folyékony eleségről van szó. Mindkét faj
általában állva eszik, farkát lefelé lógatja és kanál alakúvá formált nyelvével lefetyeli a folyékony ételt vagy vizet (SZINÁK-VERESS, 1989). Ha szilárd táplálékot fogyasztanak, a kisebb falatokat metszőfogaikkal veszik fel és alaposabb megrágás nélkül lenyelik. A nagy darabokat az elülső lábaikkal rögzítik és - fejüket oldalra fordítva - tépő fogaikkal szétszaggatják.
A kutya könnyen és gyakran hány. A hányás okai lehetnek: a gyomor falát ingerlő toxinok vagy egyéb mérgek, a gyomorkiürülés hosszabb ideig való akadályoztatása, nehezen emészthető tárgyak (idegen testek, csont, fű) jelenléte
a gyomorban vagy a vékonybélben (BURGER-BLAZA, 1988). Tejelő szukák a laktáció 3-4. hetében szintén gyakran hánynak.
A bélsár összetétele, színe változó (elsősorban az etetett
takarmányféleségektől függ), víztartalma 55-75% között ingadozik.
Megfigyelték, hogy a bélsárürítés jól emészthető takarmányok etetésekor naponta középértékben 1,7-szer, nehezen emészthető takarmány etetésekor 4-
szer következik be. Kizárólag hús etetésekor az állatok csak 2-4 naponta ürítettek (BOKORI, 1993).
A kutya táplálóanyag szükségleti normái
A kutya - még nem minden részleteiben ismert - tápláló-anyagszükségleti normáit alapvetően kétféle módon fejezik ki. Egyrészt a kutyatáp táplálóanyag koncentrációját, másrészt a kutya napi tápláló-anyagigényét szokták megadni. A kutyatáp táplálóanyag koncentrációját célszerűen szárazanyagtartalomra vonatkoztatva fejezik ki. A napi táplálóanyag-szükségletet pedig 1 kg testtömegre (W), vagy anyagcsere-testtömegre (W0,75) vonatkoztatják a
különböző fajtájú kutyák eltérő testtömege miatt.
A kutya táplálóanyag-szükségletére vonatkozóan legtöbb adat USA forrásból (National Research Council) áll rendelkezésre (NRC, 1974; NRC,1985). Valamely tápláló- vagy hatóanyag azon minimális mennyiségét, amit a normális anyagcsere fenntartásához naponta fel kell venni, minimális napi
szükségletnek (MDR - minium daily requirement) nevezik.
Az ún. NRC-értékek minimálértékeket képviselnek, azaz olyan adagokat, amelyek egyedi változékonyság, fizikai
teljesítmény, fajta, testtömeg, ivar és fejlődési szakasz szerint kiegészítendők. A nyugat-európai ajánlások (EDNEY, 1988) ezért rendszerint nagyobb, biztonsági tartalékot is tartalmazó táplálóanyagszinteket javasolnak. A javasolt napi adagot RDA - recommended daily allowance) bármely állat részére úgy állapítják meg, hogy az elvileg a populáció minden egyes normális, egészséges egyedének
szükségletét fedezze.
-
-
ENERGIASZÜKSÉGLET
.
.
A kutya táplálóanyag-igényének kielégítésekor legfontosabb szempont a kutyatáp energiatartalma, illetve a kutya energiaigényének kielégítése. A táplálék energiatartalmának forrásai a fehérjék, zsírok és szénhidrátok, és ezeknek a táplálóanyagoknak a fejadagban jelenlévő mennyisége határozza meg annak energiatartalmát.
Egyéb állatokhoz hasonlóan a kutya sem tudja a táplálék teljes energiatartalmát hasznosítani. Tekintettel erre, a takarmányok energiatartalma az állat számára többféle lehet, úgymint bruttó energia (BE, vagy gross energy -
GE), emészthető energia (DE; digestible energy) és metabolizálható (azaz az anyagcserében hasznosítható) energia (ME).
-
-
A kutya napi tápanyagszükséglete, 1 kg testtömegre vonatkoztatva(NRC, 1974)
-
-
Kifejlett kutyák létfenntartó szükséglete
.
.
Fehérje, g 4,8;
Zsír, g 1,1;
Linolsav, g 0,22;
Kalcium, mg 242;
Foszfor, mg 198;
Kálium, mg 132;
NaCl, mg 242;
Magnézium, mg 8,8;
Vas, mg 1,32;
Réz, mg 0,16,
Mangán, mg 0,11;
Cink, mg 1,1;
Jód, mg 0,032;
Szelén, μg 2,42;
A-vitamin, NE 118;
D-vitamin, NE 11;
E-vitamin, NE 1,1;
Tiamin, μg 22;
Riboflavin, μg 48;
Pantotensav, μg 220;
Niacin, μg 250;
Piridoxin, μg 22;
Folsav, μg 4;
Biotin, μg 2;
B12-vitamin, μg 0,5;
Kolin, mg 26;
-
-
Növekedésben lévő kutyakölykök szükséglete
.
.
Fehérje, g 9,6
Zsír, g 2,2
Linolsav, g 0,44
Kalcium, mg 484
Foszfor, mg 396
Kálium, mg 264
NaCl, mg 484
Magnézium, mg 17,6
Vas, mg 2,64
Réz, mg 0,32
Mangán, mg 0,22
Cink, mg 2,2
Jód, mg 0,068
Szelén, μg 4,84
A-vitamin, NE 228
D-vitamin, NE 22
E-vitamin, NE ; 2,2
Tiamin, μg 44
Riboflavin, μg 96
Pantotensav, μg 440
Niacin, μg 500
Piridoxin, μg 44
Folsav, μg 8
Biotin, μg 4
B12-vitamin, μg 1
Kolin, mg 52
..
Az USA-beli ajánlások a kutyatáp energiatartalmát látszólagos metabolizálható energiában (ME, kcal/kg) adják meg. Az európai szabványok az energia dimenziójaként kcal helyett kJ (kilojoule)-t használnak. A látszólagos
metabolizálható energiatartalmat megkapjuk, ha az elfogyasztott táp bruttó energiatartalmából levonjuk a bélsárral és vizelettel kiürített anyagok bruttó
energiatartalmát. A látszólagos metabolizálható energia (az ismert szabályok szerint) a táp nyersfehérje-, nyerszsír- és nitrogénmentes kivonható anyagtartalmából is kiszámítható. 1 g nyersfehérje, illetve 1 g szénhidrát
látszólagos metabolizálható energiatartalma 4 kcal (16,7 kJ),1 g zsíré pedig 9 kcal (37,6 kJ). Újabban az NRC pontosabb, kutyákon végzett etetési kísérletekből származó faktorokat ajánl, mely szerint a száraz típusú
kereskedelmi kutyatápok metabolizálható energiatartalmát valamivel kisebb koefficiensekkel kell számolni a fehérjénél és a nitrogénmentes kivonható anyagtartalomnál 3,5 kcal/g (14,6 kJ/g), a nyerszsírnál pedig 8,5 kcal/g (35,5 kJ/g). Nyugat-európai kutatók a kutya energiaszükségletét gyakran emészthető
energiában (DE) adják meg (LEIBETSEDER, 1987). Angliában a kedvtelésből tartott állatok táplálásával foglalkozó intézet (Waltham Centre for Pet Nutrition,WCPN) munkatársai az in vivo (élő állaton) mért emészthető energiatartalom
értékeinek a különböző faktorok felhasználásával megállapított metabolizálható
energiaértékekkel történt összehasonlítása alapján kimutatták, hogy az NRC által adott újabb értékek jól közelítik a kutyáknak az ismertebb kereskedelmi forgalomban lévő tápok által garantált energiaellátását (EDNEY, 1988).
Az anyagcsere-testtömeg azt jelenti, hogy az állat energiaszükséglete a testtömeg 0,75-ik hatványával egyenesen arányos.
-
-
KUTYÁK NAPI LÁTSZÓLAGOS METABOLIZÁLHATÓ FEHÉRJE-, ILLETVE LÁTSZÓLAGOS METABOLIZÁLHATÓ ENERGIASZÜKSÉGLETE, TERMONEUTRÁLIS KÖRNYEZETBEN, CSEKÉLY MOZGÁSAKTIVITÁS ESETÉN
(NRC, 1974)
.
.
FEHÉRJESZÜKSÉGLET g
METABOLIZÁLHATÓ FEHÉRJE
/W0,75/ nap
...
3 hetes kölyök 8,1
6 hetes kölyök 6,5
Félig felnőtt kölyök 3,8
Felnőtt kutya 1,5
Vemhes kutya 5,7
Tejelő kutya 12,4
-
ENERGIASZÜKÉSGLET, kj
ME/W0,75/ nap
...
3 hetes kölyök 1150
6 hetes kölyök 1150
Félig felnőtt kölyök 840
Felnőtt kutya 550
Vemhes kutya 790
Tejelő kutya 1970
.
.
Ezek szerint egy felnőtt kutya életfenntartása naponta 550 kJ/W0,75 metabolizálható energiát igényel, csekély mozgás mellett és 15-25 C°-os környezetben. A növekedésben lévő kutyának körülbelül kétszeres, a szoptató szukának közel négyszeres az energiaszükséglete. Hideg környezetben a kutya
energiaszükséglete szintén nagyobb a termoneutrális környezetre kiszámolt létfenntartó értéknél. A kutya energiaigénye természetesen erősen függ a kutya napi aktivitásától is. A legtöbb kereskedelmi kutyatáp 14-17 MJ/kg metabolizálható energiatartalmú. A kutya napi energiaigényéből kiszámítható, hogy az adott energiatartalmú tápból mennyit kell neki adni. A kutya
energiaszükségletének fedezését egyébként saját maga szabályozza azáltal, hogy többet vagy kevesebbet eszik (FEKETE, 1988). Figyelemmel azonban arra, hogy a kutya rendszerint falánk, az esetleges elhízás elkerülésére célszerű a gyártók ajánlásait követni a napi adagmennyiségre vonatkozóan.
-
-
FEHÉRJESZÜKSÉGLET
.
.
.
A fehérje a kutya számára nélkülözhetetlen táplálóanyag, mert biztosítja mind az esszenciális aminosavakkal, mind a nitrogénnel való ellátottságot és szükséges a test szöveteinek, például bőr, szőrzet, szaruképletek és véralkotó elemek képződéséhez, illetve fenntartásához, valamint a sérült szövetek regenerálódásához.
A fehérjeellátásnál fontos figyelembe venni a fehérje minőségét(emészthetőségét, aminosav-összetételét) is. A kutya ugyanazokat az esszenciális aminosavakat igényli, mint a növekvő patkány (lizin, metionin + cisztin, triptofán, treonin, fenilalanin + tirozin, leucin, izoleucin, valin). A fiatal, növekedésben lévő kutyakölykök számára a hisztidin és az arginin is esszenciális. Felnőtt kutyák számára az arginin és hisztidin ellátás kevésbé
játszik jelentős szerepet (HEGEDŰS, 1995).
Az aminosavellátásnál figyelembe kell venni, hogy a cisztin hozzávetőlegesen 50%-át képes a metionin-szükségletnek pótolni. Hasonló módon a tirozin a fenilalanin-szükséglet 50%-át pótolhatja. Ennek oka az, hogy a cisztin metioninból, a tirozin pedig fenilalaninból képződik. Ha elegendő cisztin, illetve tirozin van jelen, kevesebb metioninra, illetve fenilalaninra van szükség.
-
-
Az életfenntartás napi aminosavszükséglete (NRC, 1985)
.
.
Aminosav
......................Mg/ W0,75..............Mg/ W0,75
......................minimum *..............minimum **
...
Arginin.................40-60................120-180
Hisztidin..................45....................135
Izoleucin..................70....................210
Leucin....................120....................360
Lizin......................90....................270
Metionin – Cisztin.........60....................180
Fenilalanin – Tirozin......45....................135
Treonin....................60....................180
Triptofán..................20.....................60
Valin......................60....................180
.
* NRC, 1985
* * CIANCIARUSO és munkatársai, 1981
.
.
Nem kielégítő fehérjeellátás tünetei nem specifikusak: csökken a kutya étvágya, a növekedés visszamarad vagy leáll, a szőrzet durva, csapzott lesz és ödémák fejlődhetnek ki. Különösen fontos a megfelelő fehérjeellátás a fejlődő kutyáknál, mivel az újonnan képződő szövetek, elsősorban az izomzat növekedéséhez viszonylag sok fehérjére van szükség.
Különböző kutatók, mint például BURNS és munkatársai (1982), valamint CASE és CZARNECKI-MALDEN (1990) becsléssel vizsgálták a kölyökkutyák növekedéséhez szükséges fehérje mennyiségét. A táplálék-fehérje minimális igénye választáskor a legnagyobb, utána folyamatosan csökken. Ezekből az eredményekből az amerikai Nemzeti Kutatási Tanács (NRC) azt a következtetést vonta le, hogy 12% laktalbumin vagy hasonlóan jó minőségű fehérje elősegíti a növekedést. NAP és munkatársai (1991) azonban legalább
15%-os fehérje-határértéket ajánlanak az óriás fajtáknál. Eredményeik szerint még a magas (33%) fehérjetartalmú táplálásnak sincs oktani szerepe a kutyák osteochondrosisának kifejlődésében.
A vemhes kutyák fehérjeellátásának növelésére a vemhesség második felétől szokott sor kerülni. A felvett napi emészthető nyersfehérje mennyiségnek életfenntartás esetén 4,3-5 g/ttkg/nap között kellene ingadozni, minimálisan
70%-os értékesülést feltételezve. A vemhesség 35. napjától javasolt fehérjetöbblet naponta 0,92 g/ttkg. Ez 70%-os fehérje-értékesüléssel számolva 1,31 g emészthető nyersfehérje-többletet jelent (ZÖLDÁG, 1994). A szoptatás
alatt a fehérjeigény ugyancsak jelentősen nő, és ha annak kielégítéséről nem gondoskodunk, a szuka jelentős lesoványodásával számolhatunk.
Szénhidrátban szegény takarmányozáskor a szoptatás alatti fehérjeigény a táblázatban megadott értékeknél is nagyobb lehet. KIENZLE és MEYER (1989) a szénhidrátmentes
diétán tartott kutyáknál a metabolizálható energia 33%-ának megfelelő mennyiségű fehérjét tartanak szükségesnek, szemben a szénhidráttartalmú táplálékon tartott kutyák csupán 16%-os fehérjeigényével.
KRONFELD és munkatársai (1977) számos vizsgálattal igazolták, hogy az igen nehéz munkát végző kutyáknak a táplálékból származó fehérje iránti szükséglete fokozott, noha a szakirodalomból ismert kutatások nem utalnak arra, hogy a nagy fehérjetartalmú diétának különleges izomfejlődést elősegítő hatása lenne.
-
-
Javaslat a szuka napi fehérjeellátására a laktáció első hónapjában - emészthető nyersfehérje, gramm/állat - (BOKORI, 1993)
.
.
.
.............................Kölykök száma
Élőtömeg kg...............4............4-6.............6
.....5...................29.............44............50
....10...................54.............84............97
....20..................100............160...........187
....35..................164............260...........312
....60..................266............447...........519
.
.
.
Az idős állatok fehérjeellátásakor több, egymásnak látszólag ellentmondó szempontot is figyelembe kell venni. Egyfelől az idős kutyáknak a fiatalabbaknál nagyobb lehet a fehérjeigényük (alacsonyabb emészthetőség miatt), másfelől azonban el kell kerülni, hogy a májba és a vesékhez túlzott
mennyiségben kerüljenek a fehérjebontás végtermékei mindenekelőtt az ammónia), tekintettel e szervek beszűkült szintetizáló, illetve kiválasztó kapacitására. E szempontokat úgy tudjuk érvényesíteni, hogy jó minőségű, könnyen emészthető, de csökkentett mennyiségű fehérjeellátást biztosítunk.
-
-
ZSÍRSZÜKSÉGLET
.
.
A táplálék zsírösszetevője szolgáltatja a takarmánykeverék legkoncentráltabb energiaforrását, segíti a zsírban oldódó vitaminok és egyes ásványi elemek felszívódását és egyben a kutyaeledelek ízletességét és elfogadható konzisztenciáját biztosítja (a száraz granulált táp kellő zsírtartalom
esetén nem túlzottan kemény és nem porzik).
A takarmány szárazanyagában általában 5-20% zsírt javasolnak, de növendék és főleg szoptató állatok ennél többet is elbírnak. Nagyobb zsírtartalmú tápból a kutya általában kevesebbet eszik, mert táplálékfelvételét az
abban lévő energia alapján szabályozza. Ez különösen jól megfigyelhető növekedésben lévő kutyakölykök esetében. A napi tápanyagszükséglet biztosítására ezért a nagy zsírtartalmú tápok esszenciális aminosav tartalmát emelni kell (HEGEDŰS, 1995).
A nagyobb zsírtartalmú táp a munkavégző kutyák számára előnyösebb, mint a nagy szénhidráttartalmú táp, miután az izommunka számára az energiát az izomsejtekben a zsírsavak szolgáltatják. Szánhúzó kutyáknál megfigyelték, hogy számukra a legfőbb "üzemanyag" a zsír és az izomrostok az aerob zsírsavoxidáció során termelnek energiát, az izomenergia 79%-át zsír, a maradékot pedig a szénhidrátok szolgáltatják. E versenykutyáknál a kimerítő erőkifejtés
során végbemenő zsírmobilizáció arányos volt az állatok teljesítményével és a gyakorlás során elfogyasztott zsír mennyiségével. A táplálékzsír összetétele is igen fontos, különösen a hosszú szénláncú telített zsírsavak, a közepes-, illetve rövid szénláncú zsírsavak és az esszenciális zsírsavak aránya. A versenyző, illetve dolgozó kutyák tápanyagigényéről szóló nagyszerű áttekintésében GRANDJEAN és PARAGON (1992) azt javasolták, hogy a táplálékzsíroknak
legalább 25%-a álljon közepes-, illetve rövid szénláncú zsírsavakból, mert ezek könnyebben felszívódnak és hasznosulnak az oxidációs folyamatok során és kevésbé valószínű, hogy zsírként rakódnak le.
-
-
NEHÉZ MUNKÁT VÉGZŐ ÉS STRESSZHATÁS ALATT LÉVŐ KUTYÁK DIÉTÁJÁNAK IDEÁLIS ÖSSZETÉTELE
.
.
Energia arányok %
Fehérje 32
Zsír 51
Szénhidrát 17
-
-
Szárazanyagra vonatkoztatva
.
.
Fehérje 42
Zsír 30
Szénhidrát 22
Rost 2
Hamu 4
Emészthetőség 9
.
Főbb alkotórészek:
Hús, hús melléktermékek, gabonafélék.
.
.
Különös jelentősége van a zsírnak a cukorbeteg, illetve a sebészeti beteg kutya energiaszükségletének kielégítésében is. A cukorbeteg kutyák esetében a viszonylag magas rostszinten kívül nagyon fontos, hogy az energiaellátást
döntően jó minőségű (nem avas olajjal) zsírszerű termékekkel fedezzük (FEKETE-VÖRÖS, 1994). A rákos sebészeti beteg kutya táplálóanyagszükségletének
meghatározása speciális feladat. Új kutatások arra mutatnak,
hogy sok tumor leginkább szénhidrátot használ energiaforrásként, és nem zsírokat és fehérjéket. A daganatsejtek glükóz-metabolizmusa anaerob glikolízis
útján jelentős energiaveszteséget jelent a beteg kutya számára és növeli az étvágytalanságot okozó laktát-szintet. Ez abba az irányba mutat, hogy rákos betegeknél jobb eredményre vezet a lipidek etetése, mint a glükózé.
(PRYMAK-GORMAN, 1994).
A zsírok nyújtják a szükséges esszenciális zsírsavakat is, amelyek a sejtmembrán permeabilitását biztosítják és alapvető jelentőséggel bírnak a leukotrienek és prosztaglandinok előállításában, továbbá fontos szerepük van a sejtek anyagcseréje és a gyulladásos folyamatok regulációjában. Az esszenciális zsírsavak megfelelő mennyiségére különösen akkor kell ügyelni, ha a táp a kutya kizárólagos tápláléka. A kutya számára a linol (C 18:2, n6) - ésaz arachidonsav (C 20:4, n6) esszenciális, azonbana linolsavból azarachidonsavat többé-kevésbé elő tudja állítani. A tápokban legalább 1%linolsav szükséges (NRC, 1985). Megoszlanak a vélemények a linolénsav (C 18:3, n3) esszenciális jellegéről. Az amerikai táplálóanyagszükségleti
ajánlások szerint a linolénsav kutyák számára nem esszenciális (NRC, 1985).
Más kutatók viszont azt állapították meg, hogy az n3 zsírsavak is nélkülözhetetlenek. Emlősök szervezetében ezek képződni nem tudnak, ugyanakkor bizonyos, hogy az anyagforgalmi folyamatokhoz szükségesek.
Hiányuk esetén károsodik az idegrendszer; a tünetek bekövetkezte csak hosszabb idő után várható (KIENZLE, 1992). Kutyák esetében az n3-zsírsavak hiányáról ez idáig nem számoltak be, ezekből a zsírsavakból a szükséglet
különben is lényegesen kevesebb, mint az n6-zsírsavakból.
Az n9-zsírsavak (olaj savcsalád) az előzőekkel ellentétben biztosan nem esszenciálisak.
Gyakorlati körülmények között a többszörösen telítetlen zsírsavak hiánya főleg akkor adódhat, ha az állatok elesége kifogásolható és ez a körülmény a kutyák megnövekedett igényével (növekedés, laktáció) egyidőben következik be. Különösen veszélyeztetettek a szoptató anyakutyák, mivel a
kutya teje viszonylag magas linolsav tartalmú.
A kutya egyes telített zsírsavaktól eltekintve a legtöbb zsírfélét szívesen és káros következmények nélkül elfogyasztja a tápokban. Ugyanakkor sok növényi olajnak a bekeverése a tápokba hasmenést okozhat. Az olajok kedvezőtlen dietetikai hatása
mérsékelhető emulgeátorok egyidejű adásával (CATCOTT, 1971).
Az esszenciális zsírsavak hiányából származó klinikai kép kutyákban (KiENZLE, 1995)
.
.
Bőr és szőrzet:
.
Durva, száraz szőrzet
Parakeratosis
Szőrhullás
Fülváladéktermelés-fokozódás
A bőr fokozott érzékenysége fertőzésekre
Elhúzódó sebgyógyulás:
a tünetek a has alján kezdődnek
a száraz levegő a tüneteket súlyosbítja
-
-
SZÉNHIDRÁTSZÜKSÉGLET
.
.
A szénhidrátok olcsó, energiát szolgáltató takarmányalkotók, segítik a fehérje emésztését és az ásványi elemek hasznosulását. A kutyák minimális
szénhidrátszükséglete nem ismeretes. Különböző vizsgálatok valószínűsítik, hogy a kutya eltartható szénhidrátmentes táplálékon, ha elegendő mennyiségű glükóz-prekurzort (aminosavakat, glicerint) tartalmaz ahhoz, hogy az
anyagcseréhez nélkülözhetetlen szőlőcukrot előállítsa. A vérkeringésben jelenlévő glükóz egy azonnal elérhető és metabolizálható energiaforrást biztosít a szervezet minden sejtje, de legfőképpen az agy, a vörösvérsejtek és a vese
számára. ROMSOS és munkatársai (1981) szerint a vemhes és szoptató szukáknak szénhidrátra van szükségük az elléshez és az egészséges kölykök felneveléséhez. A Waltham intézetben BLAZA és munkatársai (1988) által labrador retriever és beagle szukákon végzett felmérés szerint viszont a szénhidrátmentes és a metabolizálható energia 11 %-ának megfelelő mennyiségű szénhidrátot tartalmazó étrenden tartott kutyák reprodukciós teljesítménye között semmilyen eltérés nem mutatkozott.
Mindkét vizsgálatban szénhidrátforrásként főtt keményítőt használtak. Afenti eredmények közötti különbség egyik oka valószínűleg a Blaza és munkatársai által etetett táp lényegesen magasabb fehérjetartalma, ami elegendő
mennyiségű glükoneogenezishez szükséges aminosavat biztosított a plazmavércukorszintjének fenntartásához. Ebből arra következtettek, hogy bár aszénhidrát élettani szempontból nélkülözhetetlen, a kutyák étrendjének nem
elengedhetetlen alkotórésze.
Az egyes szénhidrátokat a kutya eltérően emészti. A kutyakölykök a tejcukrot (laktózt) jól hasznosítják és energiaszükségletük 8-10%-át ebből fedezik. A tehéntejben lévő laktóz felnőtt állatban az energiaigény 20-30%-át is
fedezheti, de mivel felszívódása lassú, ilyen mennyiségben ozmotikus jellegűhasmenést okozhat (BOKORI, 1993). Felnőtt kutyák a répacukrot jólhasznosítják, azonban fiatal kutyakölykök tejpótló tápszerébe nem tanácsosrépacukrot tenni, mert a szopós kutyakölyök a szacharózt nem képes emésztenia vékonybélben uralkodó kis szacharózbontó enzimaktivitás miatt. A kutya anyers keményítőt viszonylagrosszul emészti, a pancreasnedv kis alfa-amiláz
aktivitása miatt. A hasnyálmirigy kis amilázaktivitása jellemző a húsevőállatokra (HEGEDŰS, 1995). A nyers keményítőt nagy mennyiségbentartalmazó takarmánykomponenseket tehát nem célszerű az állattal etetni, mert azok a vastagbelekben erjedéses dyspepsiát okozhatnak. Az ilyen takarmányalkotókat ezért célszerű hőkezeléssel vagy extrudálással feltárni,illetve részlegesen dextrinizálni. Az autoklávozás, a mikronizálás és apelyhesítés (hidrotermikus lapkázás) szintén alkalmas eljárások erre a célra(HEGEDŰS, 1995).
A nem keményítő típusú poliszacharidok (nyersrost), valamint a nememészthető növényi eredetű anyagok a gyomortartalom ürülését késleltetik és anormális bélperisztaltikának fenntartásához szükségesek. Elhízott kutyáktápjának energiatartalma a nyersrosttartalomnövelésével csökkenthető. A
takarmány optimális nyersrosttartalmát a szárazanyag 2-3%-ában szokták megadni.
A kutyák táplálóanyag-szükségletének meghatározását célzó hazai és nemzetközi kutatási eredményeket tanulmányozva megállapítható, hogy azegyes kutatók véleménye megoszlik a szénhidrátnak a kutyák takarmányozásában betöltött szerepéről. Amíg a másik két energiát szolgáltató
táplálóanyag esszenciális voltát a kutyák táplálásában egyik kutató semkérdőjelezi meg, addig a szénhidrátszükséglet kiderítése céljából végzett etetési
kísérletek eredményei nagyon különbözőek. A fehérje- és zsírszükségletetilletően nézeteltérések csak az egyes életszakaszokban adandó optimálismennyiségek vonatkozásában vannak. A nitrogénmentes kivonható anyagesetében azonban még az sem teljesen tisztázott, hogy a kutyák takarmányában
egyáltalán szükséges-e ezeket etetnünk vagy sem.
Vizsgálataim során arra a kérdésre kerestem a választ, hogy mutatkozik-ekülönbség a vemhes és szoptatós szukák, valamint az általuk nevelt kölykökkondíciója, tömeggyarapodása, közérzete és egészségi állapota között
szénhidrátot tartalmazó, illetve szénhidrátmentes takarmányozás esetén.
-
-
ETETÉSI KÍSÉRLET RÉSZLETES LEÍRÁSA
.
.
Vizsgálatat 2 db angol-szetter tenyészszukán, illetve az általuk nevelt almok kölykein.
Mindkét kutya tricolor színű, az egyik (továbbiakban A. szuka) 5 éves, a másik (továbbiakban B. szuka) 3,5 éves. Mindkettőnek volt már avizsgálat előtt kölyke, jól tápláltak, egészséges tenyészkondícióban lévő, teljes
értékű állatok. Az etetési kísérlet ideje alatt a kutyák elhelyezése udvarbantörtént, részükre az időjárás viszontagságai ellen egy-egy 4 m2 alapterületű,szigetelt falú kőépület állt rendelkezésre. A szukák ellése az ezekben azépületekben elhelyezett, fából készült elletőládákban történt. A két alom 24 napos időeltolódással született meg. A kölykök mindkét alomban ugyanattól a kantól származtak. A kísérleti etetés mindkét kutya esetében a fedeztetésük napján kezdődött és 90 napon át tartott. Az A. szuka pároztatására 1995. február
26-án, a B. szukáéra pedig 1995. március 20-án került sor.
A szukákat egyedileg etettem, az általam összeállított vegyes táplálékkal(nem kész táppal). A 90 nap alatt az egyes szukák táplálására felhasznált takarmányféleségek minősége nem, csak mennyiségük változott a vemhesség
és a laktáció energiaszükségletének megfelelően.
Az A. szuka számára készített táplálék szénhidrátot tartalmazott, a B. szukáét viszont nitrogénmentes kivonható anyagot nem (legfeljebb csak nyomokban) tartalmazott. A vizsgálat kezdetén a kutyák takarmánya a következő összetevőkből állt:
-
-
A. szuka tápláléka:
.
Marhahús (apróra vágva) 500 g
Húsliszt 100 g
Napraforgóolaj 20 g
Főtt rizs 250 g
Vegyes zöldség
Ásványi anyag- és vitamin kiegészítés (premix)
.
.
B. szuka tápláléka:
.
Marhahús (apróra vágva) 500 g
Húsliszt 250 g
Napraforgóolaj 20 g
Sertészsír 20 g
Vegyes zöldség
Ásványi anyagok- és vitamin kiegészítés (premix)
.
.
.
A B. szuka táplálásában is alkalmazásra kerültek növényi eredetű anyagok, az állat ballasztigényének fedezése, a normális bél perisztaltika fenntartása és a bélsár megfelelő konzisztenciájának biztosítása miatt.
Olyan zöldségfélék kerültek felhasználásra, amelyek nitrogénmentes kivonható anyagtartalma minimális (fejessaláta, spenót, sóska), továbbá ezen növények etetése nyersen történt, így minimális szénhidráttartalmuk sem igazán válhatott értékesíthetővé a kutyák számára. Az A. szuka táplálékában a szénhidrátforrást a főtt rizs jelentette. A B. eledeléből ez hiányzott, azonban a
hiányzó energia pótlása, illetve a glükoneogenezishez szükséges aminosavak biztosítása érdekében a takarmányadag fehérje- és zsírtartalmát emelt volt (húsliszt, sertészsír). A fejadagokhoz ásványi anyag- és vitamin kiegészítő került adagolásra a kiegyenlített hatóanyag ellátás érdekében.
A magzatépítés, az emlők kifejlődése és a placentáris gyarapodás kutyák esetében túlnyomóan a vemhesség utolsó harmadára esik. Ennek megfelelően az anya energiaszükséglete a jelzett idő alatt nem emelkedik számottevően. A túltáplálás a vemhesség korai szakaszában nem kívánatos zsírlerakódáshoz vezethet, ami ellési komplikációkra hajlamosít. Ezen okok miatt a takarmányadag-mennyiségeket első ízben a vemhesség 35. napjától került növelésre 20%-kal (az egyes összetevők mennyiségét arányosan emeltem), majd a 42. naptól ismételten 20%-al.
Az A. kutya ellése 1995. április 28-án történt, 6 db kiskutya látta meg a napvilágot. A B. alomban 8 db kölyök született 1995. május 22-én. A laktáció ideje alatt a korábban ismertetett komponensekből álló táplálékot mindkét szuka ad libitum kapta. Ivóvíz az etetési kísérlet során mindvégig korlátlanul rendelkezésre állt. A vemhesség 42. napjától a napi etetések számát - a takarmányadagot elosztva - az addigi egyről háromra emelve és ez a
takarmányozási mód alkalmazva a szoptatás egész ideje alatt.
A vizsgálat alatt a szukák és a hozzájuk tartozó almok testtömegére vonatkozóan részletes följegyzések készültek, továbbá a szukák és a kölykökegészségi állapotát hetente állatorvos vizsgálta. A vizsgálat kiterjedt a szemek,
fülek és száj állapotára, a végbélhőmérséklet mérésére, a bőr és a szőrzet állapotának felmérésére, valamint a veleszületett, illetve örökletes rendellenességek kimutatására, továbbá a keringési, légzési, emésztési és
húgyivarszervi rendszerek fejlődésének áttekintésére. A vemhesség 10. napján a szukák féregtelenítve (3-3 db Droncit tabletta). Egyéb gyógyszeres kezelésben, védőoltásban a kutyák a vizsgálat ideje alatt nem részesültek.
-
-
A vizsgálat eredményei és azok értékelése
.
.
Fedeztetéstől számított hetek.............Élőtömeg (kg)
--
..................................A. szuka..........B. szuka
0. hét *............................27.................29...
2- hét..............................27.................29...
4. hét..............................27.................29...
6. hét..............................27,5...............30...
7. hét..............................29.................31,5
8. hét..............................30.................33...
9. hét **...........................32.................34,5.
10. hét.............................27,5...............29...
11. hét.............................27.................29...
12. hét.............................27.................29...
13. hét.............................27.................29...
-
* A fedeztetés napján mért élőtömeg
* * Az ellés előtt 1 nappal mért élőtömeg
.
.
.
A táblázatból látható, hogy a szénhidrátmentes diétával etetett kutya testtömege a vemhesség alatt 5,5 kg-mal, míg a nitrogénmentes kivonható anyagot tartalmazó táplálékot fogyasztó szuka testtömege 5 kg-mal növekedett.
Ez az A. anya esetében 18,5%-os, a B. esetében 19%-os testtömeg gyarapodást jelent. A vizsgálat ideje alatt mindkét kutya kondícióját és egészségi állapotát az
állatorvos találta, a kutyák viselkedésében, közérzetében különbséget nem tapasztalt. Közvetlenül az ellés után az A. kutya tömege kiindulási tömegéhez képest 0,5 kg-mal nagyobb volt, a B. szuka ekkor mért tömege megegyezett a fedeztetés napján mért testsúlyával. A laktáció során - az etetési kísérlet végére - mindkét eb élőtömege azonos volt a vizsgálat elején mérttel. Különbség a kutyák egészségében, bőrének, szőrzetének állapotában a szoptatás ideje alatt sem mutatkozott. A vizsgálat 90. napján mindkettőjük kondíciója megfelelő volt, bőrük rugalmas, szőrzetük fényes, csillogó.
A kutyakölykök átlagtömegének változása a vizsgálat ideje alatt:
-
-
A kölykök kora................A kölykök testtömege (átlag)..
...............................A. alom............B. alom...
-
Születési testtömeg.............390 g...............360 g...
1 hetes kor.....................700 g...............612 g...
2 hetes kor....................1050 g...............900 g...
3 hetes kor....................1500 g..............1200 g...
4 hetes kor....................2500 g..............2200 g...
.
.
[A testtömeg méréseket a közhasználatban lévő babamérlegen történt, ez a típusú mérleg tizedes pontosságú mérést tesz lehetővé.]
Az A. alom kölykei nagyobb súllyal születtek ugyan (390 g), de az alomszám kisebb volt (6 db), mint a B. alom esetében ( itt az alomszám 8 db, a születési átlagtömeg 360g). Így az alomtömeg a szénhidrátmentesen táplált anya
esetében 540 g-mal haladta meg az A. alom tömegét. (Halva született kölykök, illetve kölyökelhullás egyik alomban sem fordult elő.)
A kölykök fejlődését vizsgálva megállapítható, hogy az A. alom kölykeinek heti tömeggyarapodása valamivel nagyobb ugyan, mint a B. alomé, de valószínűsíthető, hogy ez nem a kétféle takarmányozásnak, hanem sokkal inkább az eltérő alomszámnak tudható be. A kiskutyák állatorvosi vizsgálata
során veleszületett, örökletes rendellenességet, csökkent életképességet, rendellenes izom- vagy csontfejlődést egyik alom kölykeinél sem lehetett megállapítani.
A kísérlet eredményeit összefoglalva elmondható, hogy a kétféle módon táplált szuka, illetve azok kölykei között szignifikáns különbség egyetlen vizsgált területen sem jelentkezett. Mindkét anyakutya folyamatos testtömeg gyarapodást mutatott a vemhesség előrehaladtával. A vizsgálat végén mért élőtömegük megegyezett a párzáskori testtömeggel. Mindkét szuka felnevelte egynapos kölykeinek 100%-át, veleszületett rendellenesség, fejlődésbeni visszamaradás egyik alomban sem volt tapasztalható.
-
-
Következtetések, javaslatok
.
.
A kutya számára a szénhidrát - noha élettanilag esszenciális tápanyag - nem tekinthető a tápok, illetve diéták nélkülözhetetlen összetevőjének.
Valószínűsíthető, hogy a kutya mája - több más emlős állattól eltérően nagyobb mértékben képes glükoneogenezis során elegendő mennyiségű glükózt előállítani az aminosavak és a glicerin felhasználásával. Természetesen szénhidrátmentes táplálás esetén lényegesen több fehérjét és zsírt kell etetnünk az állatokkal ahhoz, hogy szervezetük számára a glükóz-perkurzorok elegendő mennyiségben álljanak rendelkezésre. Különösen figyelnünk kell erre akkor, amikor az állatok táplálóanyag-igénye egyébként is fokozott (növekedés, vemhesség, laktáció, stb.). Ha a tápanyagok mennyiségére nem vigyázunk,
előrehaladottan vemhes szukáknál bekövetkezhet, hogy az anyagcsere során szintetizált (intermedier) glükóz mennyisége nem fedezi a szükségletet. A szénhidrát mentes diétán tartott előrehaladottan vemhes szukáknál ezért az
utolsó héten vércukorszint-csökkenés (hipoglikémia) és az ellés idején ketózis (vemhességi toxikózis) alakulhat ki.
Figyelembe kell vennünk ugyanakkor azt is, hogy a fehérjék és a zsírok a szénhidrátoknál lényegesen drágább táplálóanyagok. Ha a takarmányadag olyan sok fehérjét tartalmaz, ami meghaladja az állat transzformáló képességét, az egyrészt fölöslegesen növeli a takarmányozási költséget, másrészt a fehérje egy
része nemcsak kárba vész, de káros anyagcseretermékeivel meg is terheli a kutya szervezetét. A szénhidrátok segítik a fehérje emésztését, az ásványi elemek hasznosulását, továbbá nagy energiaszükséglet esetén csökkentik a zsírok és a fehérjék energiaként való hasznosulását. Amennyiben az
energiaszükséglet fedezése a májban történő fokozott zsírbontásból (lipolízisből) származik, ketontestek szaporodhatnak fel az állat vérében, ami egészségkárosodást okozhat. Mindezek figyelembevételével a véleményem az,
hogy - bár a kutya szénhidrátmentes tápon is életben tarható - a szénhidrátmentes kutyatápok gyártása, illetve ezen állatok szénhidrátmentes takarmányozása a keményítő viszonylag kis ára miatt nem ésszerű.
A következőkben azok az elvek kerülnek ismertetésre, amelyeket az emésztési sajátosságok, táplálóanyag-szükségletek tanulmányozása, valamint a kutya szakszerű táplálása során célszerű figyelembe venni.
A kutya állati eredetű fehérjén kívül a normális emésztéshez és bélműködéshez növényi eredetű táplálékot is igényel. A takarmányadag nyersfehérjetartalma legalább 22-25% legyen. A fehérje aminosav összetételével szemben a növekedésben lévő kutyakölykök igényesebbek, több
esszenciális aminosavat igényelnek. A kifejlett kutyák a fehérje minőségével szemben kevésbé érzékenyek, kevesebb esszenciális aminosavra van szükségük.
A kutyatápokba sokszor belekerülő keratinfehérjék (toll, szőr, szaru) rosszul emészthetők, ezért azokat hővel kielégítő módon fel kell tárni. Az inak, bőr, csont elsősorban kollagén fehérjét tartalmaz, amelyben nincs triptofán, de cisztin- és metionintartalma is kicsi. A gabonafélék fehérjéiben kevés a lizin és a triptofán. A húsfélék lizinben gazdagok, de metioninban szegények. A
táplálék összeállítása során törekedni kell arra, hogy az egyes komponensek aminosav-összetétele egymást kölcsönösen kiegészítse.
Az állatok fehérjéből nem képesek nagyobb tartalékot képezni, emiatt állandó fehérjeellátásra szorulnak. A fehérjeellátásnak bőségesebbnek kell lenni a szervezet megterhelésekor, mint például betegség esetén, izommunkánál,
szoptatásnál. A szőrváltás időszakában, különösen hosszúszőrű kutyák esetében megnövekedett fehérjeigénnyel (elsősorban cisztin- és metionin-szükséglettel)
kell számolnunk. Az idősebb állatok fehérjeigénye mind mennyiségi, mind minőségi szempontból nagyobb.
Nyers hús, nyers vágóhídi melléktermékek etetése vírusos betegségek (például Aujeszky-féle betegség), illetve parazitákkal való fertőzés (például orsóférgesség) forrása lehet. Madarak (baromfi) vágási hulladékainak nyersen
történő etetése kisebb veszélyforrás, miután az emlős állatoknak és a madaraknak viszonylag kevés közös kóroktanú betegsége van. Azonban ilyenkor is fenn áll a szalmonellával történő fertőzés veszélye. Szilánkos
csontok (csirkecsont) etetése a kutya számára veszélyes lehet, az emésztőkészülék sérülését okozhatják. A sok csonton élő kutyák rendszerint súlyos székrekedésben szenvednek, az ilyen állatok széklete fehér, tömör, túl
kemény, szinte porzik.
A kutya a zsírt jól emészti, ha az nem avas. Az energiaigény 25-40%- át is kielégíthetjük zsírokkal. A tápokban elegendő 5-8% zsír, de ennél nagyobb
mennyiségek sem okoznak emésztési problémákat. A túl kis zsírtartalmú tápok íztelenek lehetnek, ami különösen száraz típusú kutyatápoknál okozhat a szükségesnél kisebb tápfogyasztást. A tápláléknak legalább 1 %-nyi telítetlen
zsírsavat is tartalmaznia kell, elsősorban a bőrbetegségek megelőzése céljából.
A nyers növényi keményítőt a kutya rosszul emészti, ezért a nagy szénhidráttartalmú takarmánykomponenseket célszerű főve etetni. Az egyszerű cukrokat a kutya könnyen emészti, de hasmenést okozhatnak (ozmotikus viszonyok megváltozása miatt), ezért édességet a kutyának lehetőleg ne adjunk.
A felnőtt kutya a laktózt rendszerint rosszul emészti, ezért tejtől, vagy tejport tartalmazó táptól hasmenést kaphat. Semmilyen hátrány nem származik abból, ha a kutya a teljes zsír- és fehérjediéta helyett a szükséges kalória 30-50%-át szénhidrát formájában kapja. Túl sok keményítő etetése azonban elhízást okozhat. Az emésztőrendszer egészséges működéséhez, a bélsárpangás elkerüléséhez 2-3%-nyi nyersrost is szükséges a takarmányban.
A kutya táplálóanyag-szükségletének kielégítése során először az energiaszükségletet vegyük figyelembe, majd a fehérje-, a zsír-, az ásványielem- és vitaminellátásra kell ügyelni. Az ásványi anyagok és vitaminok kívánt mennyisége premixekkel állíthatók be.
.
.
.
Incze Sándor